Attila Atillában [antikvár]

Előszóként Még a gondolat is költői és frappáns címért „kiált": Attila, atillában! És, ha ezt a hunok Nagykirálya megérhette volna, hogy e mű szerzője milyen játsznyi könnyedséggel szövi rímről-rímre egy birodalom urának, a hun nép kiválóságának (mellesleg a hun=kiváló jelentést takar!) az élettörténetét, sors tragédiáját, talán kevesebb véráldozattal érte volna el mindazt, ami a nevéhez, tetteihez kötődik!? Ezt a lírai historikus költeményciklust olvasva érthetően felvetődik az emberben, különösen ha mellesleg tollforgató is, hogy miként tud és képes a mában élő, egyébként gyógyító doktor, olyan lelki, érzelmi elszántsággal költői képsorokon keresztül polemizálni, s a leplezetlen érckeménységű szóképeket összeötvözni, amelyek révén, vagy általa a nevét a világtörténelembe örök időkre beíró Attila egy „mágikus erő, lélekidéző szeánsz révén" néhány kortynyi bor fogyasztásakor „asztaltársául szegődik"! Ja, kérem az alkotói fantázia valóban és kérlelhetetlenül csodákra képes. így aztán akár bővülhet is a kiválóságok és hallhatatlanok társasága Arany