Az ártatlanok [antikvár]

AZ ÁRTATLANOK 1 Dél van. A gyepen két fiúcska fekszik Mozdulatlanul. Mindketten halottak. A háborúról apjuktól hallottak, Mielőtt lesből lelőtte egy csetnik. Itt a hegyek közt születtek mindketten, Mint őseik a hódítások óta. Itt altatta el őket anyjuk csókja, Itt játszadoztak nappal önfeledten. Mintha épp őket választották volna Célpontjukul a jugoszláv tüzérek (Talán azért, mert bennük ért az élet): Közéjük, nem a félholdas toronyba Csapott be három karcsú, szárnyas bomba. A mecsetre lőtt szovjet röppentyűkkel Az iskola s az új tanácsház tűnt el. A bazár megszűnt, térdére omolva. Olyan nyugodtak, mintha aludnának. Krétafehéren, kinyújtózva, együtt. Elsietnek a hajszoltak mellettük S a dúlás láttán hányingerük támad. Sok más anyának kellett megválnia Gyermekeitől, mondják, s minél messzebb Jutnak, annál jobb. Itt csak az létezhet, Aki maga is rác vagy haramia. 5