Az égi sörmezőkön jártam [antikvár]

Részlet: Édesanyám és Édesapám négy fiút nevelt fel, négy mérnököt. Ketten építészmérnökök, ketten faipari mérnökök lettünk. Soproni lakásunkban nekem a lehető legkedvezőbb fekhely jutott: ágyam a könyvszekrény mellett állt. Bátyámmal, aki egy évvel idősebb nálam, együtt tanultam írni, olvasni. Szükségem is volt rá, hiszen mellettem egy csodás világ várt felfedezésre: a könyveké. Sokat olvastam, sokszor éjszaka is. A betegségeknek szinte mindig örültem, hiszen akkor volt idő olvasásra. Az olvasással együtt hamarosan szükségét éreztem, hogy én is írjak. Mindig egy-egy író, költő, komponista hatása alatt álltam, ezt tanáraim jóindulattal vették tudomásul, s e kötetből is látszik. Később azután megszületett egy érzőlelkű, huncut diákfigura szójátékaival, verseivel, nótáival. Azt mondták, ez én vagyok. Mikor az egyetemre kerültem, már éreztem: ez a figura az ifjúság között nem fog megöregedni. Most már tudom, a hatvan évhez közeledve sem. A kötet tartalma meglehetősen vegyes, zaklatott. Akár egy fiatalember élete. Az első próbálkozásokból kevés maradt fenn. Egy német nyelvű rövid vers is idekerült, hiszen a német volt családunkban a második nyelv. Az angol nyelv még a magyarral, pontosabban a sopronival keveredett. Már az általános iskola felső tagozatában szerencsémre olyan tanárok kezébe kerültem, akiknek útmutatása nyomán egyre otthonosabban éreztem magam az otthoni és idegen könyvtárakban és a könyvesboltokban is. Többször megengedték, hogy saját verseimet elmondjam az osztály előtt vagy rendezvényeken. 8