Az éjféli látogató [antikvár]

Kész mese Akárhogy is, de csak magadra kaptad az életet - már ez sem volt kevés Nem tudtad: úrnak készült, vagy szakadtnak, tényleges harc lesz, vagy csak színlelés - helyzetgyakodat, ahogy mondanád mai fejjel nem törődtél vele, szólítgatott, sikoltozott anyád, még az arcod is megkékült bele Másolattal születtél, mintha párban könnyebb lett volna kibújni, nehéz szagok között, üvöltöző magányban mégis. Korán jött a felismerés: nem számíthatsz senkire, csak magadra, segítőtársad g)'orsan elhagyott, betojt a srác, vagy csupán el akarta érni a csatlakozó csillagot Eg\'magad lettél szüleid keresztje, egyik szemük sírt, másik nevetett, főleg anyád vitte a balhét - persze még meg sem szült, s máris temethetett Ötvenöt éve volt, igaz se volt tán Elporoszkált az élet Kész mese Ki átvergődik a születés poklán, honnan tudná, minek lesz részese?