Az élet arca [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT A vers ellenpróbája a próza. Amelyik vers prózával megközelíthető; rossz vers. Kosztolányi Dezső A minden művészet ős lényege, mely kimuzsikál épületből, szoborból, festékből, szóból, mely talán a nagy őrült verkli egyetlen vigasztaló értelme: a zene megszűnt a vers lényege lenni. Egymáshoz csapott szavak szeszélyes cafatokban jönnek ki a költőből, mint a részeg öklendezőből a meg nem emésztett vacsora. De talán mégis a nyelv az, mely ezt a szörnyé nagy egyénkedést a legjobban meglakolja. És itt most meUőzöm a mondat szenvedésit, a nyelvtörvények leskalpolását. A legáltalánosabb, a legbetegebb betegséget említem: a szó őrült terheltségét. Azt a törekvést, hogy minden egyes szóban a bőrnyúzásig tömörítve legyen lehetőleg minél több szenzációnk, hogy a szó, mint egy vajúdó epileptikus őrült, szörnyű vergődésével magához visítson minden figyelmet. Ez a határozottan elmebetegségre mutató tünet, ahol maga a művészi cél elvész, széttörik rángó, visító szavakra; mint őrültek a frenézis túlzott életével rohannak át agyadon. Vagy van a versben ritmus, vagy nincs. Ha nincs: hülye dadogás és nem vers. Szabó Dezső