Az elnémított költő [antikvár]

Szól ni tisztességgel A versíró, - magamról tudom —, amikor eljut végre ! egy kötet megvalósulásának lehetőségéhez - azt hiszi -: lelke mélyén a gúzsba kötött — nem is olyan ártalmas — hiúság, felszabadultságérzés, önmegvalósítás értelmes akarata akar mindenekfölé emelkedni: elfelejtve, évtizedek értelmi, érzelmi szenvedéseit Es a címlaptól, a tartalomjegyzékig, jogot formál a maga elképzeléseinek megvalósításához. Igaza van De mit tegyen az, akit lektorálásra felkért ? Csak azt tehetem, hogy a „Szeretet", e csodálatosan gazdag energiatörvény legyen alapja kimondott minden szavamnak, jóhiszemű félrenézésemnek. Nem szakmai teljességre fordítottam elemző figyelmem, hanem az ajánlott versekben az emberség méltó felmutatását. Évezredek óta minden, embert javító szándék, formába, formák-ba írva, faragva, öntve, festve, hangszerelve. Ha bibliát igazoló, erősítő, — sokszor csak tudat alatt —, mert gyermeklélek-tisztasá-gú,' felmutatható, szétosztható, hiszen magányosságokba belesírt „szeretetvágy". Aki Budai János Géza írásaiban saját sorsát ismeri fel: az, tudom, lélekben kezet fog az alkotóval Ezt remélve ajánlom az írástudók, és olvasók szeretetébe: Sebestyén Lajos