Az emlékezet jogán [antikvár]

Táblák szélei enyhén kopottasak.
1971. december 18-án, hatvanegy esztendős korában, súlyos betegség után, elhunyt Alekszandr Tvardovszkij. Két Sztálin- és egy Lenin-díj tulajdonosaként, mellesleg tizenhat évig a legfontosabb moszkvai folyóirat, a Novij Mir főszerkesztője volt, képviselő, sőt az SZKP Központi Bizottságának póttagja - s mégis kegyvesztettnek számított a "pangásnak" nevezett korszakban. Nem csupán hivatalos rangjai szerint, hanem az irodalom és az olvasók őszinte értékrendjében a század orosz költészetének élvonalában szerepelt, de több művét betiltották (még említésük is kockázatos lehetett), más versei, prózai írásai egyáltalán nem jelenhettek meg. Páldául már 1954-ben papírra vetette népszerű világháborús hősének, Vaszilij Tyorkinnak a túlvilági kalandjait (Tyorkin a másvilágon), a szatirikus elbeszélő költemény egyike az első és a legkeményebb Sztálin-bírálatoknak, csupán 1963-ban, Nyikita Hruscsov személyes engedélyével jelenhetett meg. Aztán még lexikonokban sem említették. Több mint két évtizednek kellett eltelnie a költő halála után, hogy Az emlékezet jogán megjelenhessen. Nemrégen (1989 nyarán) pedig Tvardovszkij 1953 és 1960 között keletkezett naplóját tették közzé