Az érzelmek forgatagában [antikvár]

CSAK NEKED Ha velem vagy, vidámabbak napjaim, ha fogom a kezed, elrepülnek gondjaim, ha csókolom a szád, mindent felejtek, csak neked élek, csak neked. Pár lépést teszünk Mi lesz később? Megértjük-e egymást, mint most vagy azelőtt? Én hiszem az, mert jó veled, csak neked élek, csak neked. Én dolgozom majd, te otthon pihensz, ha jövök a munkából, elém sietsz, megcsókolsz, megfogom kis kezed, csak neked élek, csak neked. Beosztod a pénzt, mint jó háziasszony, főzöl a családnak, vásárolsz a piacon, mert család is lesz, két aranyos gyerek, csak neked élek, csak neked. Elmúlik majd a nyár, s jön az ősz, de a mi szerelmünk mindenek felett győz, s ha ezüsthajszál borítja majd fejed, akkor is neked élek, csak neked. Budapest, 1969.