Bővebb ismertető
Emlékszel, a szent alkonyra? midőn karunk
Először ért össze? Hogy élni akarunk
Azóta van. És hogy szeretünk élni.
S az első virradatra? mely minket,
Mosolygón magához intett.
Azóta van, hogy tudunk remélni.
Élni, és remélni! E két igét, e szentet,
Áhítatunk, mely csüggedéstől mentett,
Olvasztá egybe, érzelmen át, és tetten.
Mint patak, és folyó, ha egybe hullanak,
Vagy a mennybolton csillagok gyúlanak,
Úgy tartozunk össze mi ketten.