Az idő fogságában [antikvár]

Tavaszi képek Fehér a táj, a tél még alszik, fagyott a föld, csak úgy hangzik, de alatta élénk mozgás, megindult a nagy körforgás. A Nap még álmos, de már jelzi, hogy a telet elkergeti. Erejét hát megduplázza, sugárözönt önt a tájra. Jön a tavasz, a szél hozza, vadvizeket korbácsolja Ha a Farsang megérkezik,, a falu is ébredezik. Hó és latyak mindenfelé, de nem vethet gátat senki a legények kedve elé. Hangoskodnak és nótáznak, addig is míg táncba állnak. Tél végén még nincsen virág, de a lányok arca mégis gyönyörű és nagyon vidám. Olyan szépen leng szoknyájuk, mikor élénkül a táncuk, nagyot toppant kicsi lábuk A tél fagya még alig kopott, de on'unk már érzi nagyon az ébredő föld nehéz szagát, amint kitakarja magát. Ki e szagot megismeri, soha el nem felejtheti.