Bővebb ismertető
Az Úr Illésként elviszi mind,Kiket nagyon sújt és szeret:Tüzes, gyors szíveket ad nekik,Ezek a tüzes szekerek.Az Illés-nép Ég felé rohanS megáll ott, hol a tél örök,A Himaláják jégcsúcsainPorzik szekerük és zörög.Ég s Föld között, bús-hazátlanulHajtja őket a Sors szele.Gonosz, hűvös szépségek feléSzáguld az Illés szekere.Szívük izzik, agyak jégcsapos,A Föld reájuk fölkacagS jég-útjukat szánva szórja beHideg gyémántporral a Nap.