Bővebb ismertető
Régi huszár-virtus, melynek párja nem volt,
Beborult fölötted a mosolygó menybolt.
Veszendőnek indult régi ragyogásod,
Régi dicsőséged sirját magad ásod.
Hol vannak a hires, a magyar huszárok?
Néma fájdalommal gondolunk ma rajok.
Csenevész utódok, közös lajdinandok,
Erdekében kár vón pengetni a lantot!
Lakk-csizmás, monoklis, langymeleg vitézség,
Mely a kávéházban kardcsörtetve néz szét
S unalomból készül páros viadalra, -
Ez tüzelje, szitsa a poétát dalra?