Az öröm hiányzott [antikvár]

Simonyi Imre már nem vallhat költői hagyatékáról; befejezte a kötet válogatását és meghalt. Valljon helyette egy húsz évvel korábbi Monológjából az alábbi részlet: Hogy neked még soha nem volt igazad! Hogy neked még soha, semmiben nem volt igazad! Ötvenhárom esztendőn által soha, semmiben. Hogy te mennyiszer és hányfelé kerested az igazat, bizony - ötvenhárom esztendőn által kerested azt, bizony. Ma reggel ellenben, ahogy mindennapos utadon, éppen és ismét feltalálására indultál volna, az villant át elméden, hogy Adynak csak negyvenkét esztendőig nem volt igaza, József Attilának meg pláne, csupán harminckettőig. (E pillanatban némi önbizalmat éreztél, s holmi elégtételt vagy mit?) Igen ám! De Krúdynak ötvenöt esztendőkön keresztül nem volt igaza! (S e felismerés némiképp lelappasztotta szokatlan bizodalmad.) Viszont, ha arra gondolsz (s miért ne gondolnál?), hogy ha három esztendőt még megélsz (aminek valószínűsége megközelíti ennen valószínűtlenségét), mondom, ha megélsz még három olyan esztendőt, amelyben változatlanul, nem lesz igazad (megnyugtatlak: nem lesz igazad!), ez esetben - a "célegyenesben" - leelőzheted a Legnagyobbat is...