Az utolsó álom [antikvár]

ITAMAR Amikor Készt Péter tizenhat éves szarvasi fiatalember 1952-ben belépett a jeruzsálemi templom (külföldieknek: zsinagóga) kapuján, emlékezett a fogadalmára. A fogadalom az volt, hogy az első férfit, akit meglát a templomban, megszólítja, és megkérdezi tőle a nevét. Ami nevet az idegen mond, azt átveszi, és azontúl sajátjaként használja. Az első megszólítottat Itamárnak hívták. így lett Készt Péterből Itamár Készt. Ö Itá-márnak mondja; mi, magyarosan, Itamárnak. Később, amikor Hanna Jáozt feleségül vette, megtoldotta a nevét, s mai napig ezen a néven írja a verseit: Itamár Jáoz-Keszt. Az Itamár a fantáziát, a Jáoz a szereimet, a Készt az óhazát jelenti. Igazi költői név. Első Budapestre látogatásakor valahol nyilvánosan bevallotta, hogy nem emlékszik, milyen héber nevet kapott a születésekor. Landesmann György, a tudós fiatal rabbi, akit egy meggondolatlan mondata miatt elüldöztek innen, még ittlétekor kinyomozta, hogy Itamár eredeti héber neve Jákob. Mindegy volt már. A verseket Itamár írta. Ezen nemigen lehet változtatni. Itamár szenvedélyesen fogott hozzá a magyar költészet fordításához. Antológiákat szerkesztett, évekig dolgozott azon, hogy a magyar klasszikusokat megszólaltassa a Biblia nyelvén. Arany Jánost különösen szerette. Élő kortársaira sok időt pazarolt, és nem érdekelte a magyar líra tragikus kettéosztott-sága, a „népiek" és az „urbánusok" háborúja. Akkortájt, hogy megismerkedtünk, 1987-ben Csoóri Sándor volt a legkedvesebb magyar költője. Mindig vonzották a látomások, a szürrealista képek. A fiatal Itamár költészetében a víziót átszövi a pátosz, az áttételes