Az utolsó szerelem hisztériája [antikvár]

Részlet: (láttam, hallottam) láttam szaladni égen-földön szemed szilaj szikráit, hallottam kusza érveidet, ziláltságod székfoglalóját, láttam rejtett tétovaságod lenyűgöző vaspáncélját, éreztem eljöttél valahára, te vagy a kihagyhatatlan! hallottam híredet: hétpróbás megfontolt zsivány, furcsa-durva rafinált figura, féktelen ördöglovas, fejek fölött ügyesen átnyúló agyafúrt bábjátékos, tudtam te vagy, aki kell, megfelelő kihívás leszel (sóvárgón) közeledben rezgett, forrón vibrált a tér, egybeburkolt az ingerkedő kíváncsiság: kérdések fakadtak, bimbóztak szánkon, világlátó sziromnyílásra várva sóvárgón (szemközt) ültem veled szemben felcsúszott szoknyában, bugyi nélkül, szavaim fürkészve fogdostak: sötét zakódból, kínai papucsodból bontogattak, te a szememnél lejjebb véletlen se merészkedtél, kérdéseim késével szabdaltalak-vagdaltalak, táladból borsot, porcukrot, kétszínű mázt faltam, kaptam, amit adtam: jobbat adtam, mint kaptam; vonaglottam veled, termetes bika, szemközt hivalkodó nősténységem kéjelgő kínálatával alád hullva: nyitva; szabályoktól egyben: zárva, kézbe vett valami szokatlan erő, gyömöszölt, kikezdett, tudtam: fásultságom tornya összedől