Bacsányi János költeményei [antikvár]

Mikor a költő müveinek második kiadása Budán 1835-ben megjelent, Parragh, a jámbor göllei esperes, ezt írta sajátkezüleg az eladásra szánt példányokra:Sokszor fogja a nap hazánkat kerülni,Mig egy magyar anya Bacsányit fog szülni.A vers gyarló, de mégis találóan fejezi ki annak a kornak a gondolkozását Bacsányiról, amikor már inkább csak csodálták, mint szerették. A költő ekkor elaggott ember, külföldön él keserü számüzetésben, a hazaszereteten kivül alig füzi más kötelék hazájához. Hiveinek száma megfogyatkozott. De az egykor ünnepelt költőt, akinek fényes talentuma és nagy tudása előtt Kazincyn kivül minden kortársa meghajolt, most valami glóriás nimbusz vette körül. A hazáért, a szabadságért szenvedett rabsága, sirig tartó számüzetése - az irodalom legendás hősévé avatták őt és neve köztiszteletben állott még akkor is, amikor ellenségei és irigyei szinte vetélytársak nélkül uralkodtak a magyar Helikon bércein és tőle már alig volt mit tartaniok. Mig itthon néhányan, ki tudja, miféle indulatból csak tépdesték Bacsányi költői babérkoszorúját, sőt egyéni jellemében is meggyanusitották, azalatt a számüzöttet még külföldön is nagy becsülés környékezi...