Balassa Bálint válogatott költeményei [antikvár]

Balassa Bálint régi nagy családból, 1551-ben született. Atyja Balassa János a Habsburgoknak volt kipróbált hűségű vitéze, ki mint katona a török ellen, mint diplomata és politikus egyaránt kitűnő szolgálatokat végzett s rangját, tekintélyét és vagyonát főként a király kegyének köszönhette. Anyja, a szintén királypárti Sulyok Balázs leánya, Anna volt, testvére az Eger védelmét intéző Dobó István feleségének. Atyjától jó magyar érzést és vitézséget, anyjától vallásosságot és a költői hajlamokat örökölve, korán szemefényévé lett szüleinek és testvéreinek, büszkeségévé tanítójának, a derék Bornemissza Péternek, aki költői tehetségének fölkeltésében és fejlesztésében gyakorolt rá mélyebb hatást. Voltaképeni iskolája a vitézi élet volt, a mely mihamar aczélossá edzette s a melyből már mint kész dalia került ki. S mégis, bármilyen kitűnő vitéz volt is, dicsőségét nem bajnoki tettei, hanem írói munkássága, különösen lírai költeményei őrizték meg és szállították át századról századra. Első művét a Beteg lelkeknek való Fűves-kertecskét (Krakkó 1572) Dock Mihálynak német műve után fordította, hogy vele anyját vigasztalja s atyját megörvendeztesse. Balassa Jánost egy Kenderesi nevű csélcsap ember hamisított levelei alapján pörbe fogták s az erdélyi fejedelemmel való czimborálás s a király ellen tervezett összeesküvés gyanúja alatt letartóztatták. Balassa János felesége segélyével fogságából megszökött és csak akkor tért vissza Lengyelországból, mikor már az ellene és társai ellen megindított vizsgálat ártatlanságát igazolta s a királytól nemcsak menedéklevelet, hanem újabb adományokat is kapott. E szomorú idők emléke a Füves kertecske, a mellyel Bálint könyvszerzőink közé lépett. Írói tehetségének azonban sokkal nagyobb dicsőséget szerzettek lírai költeményei, melyek által a XVI. századnak legnagyobb lírikusává emelkedett. Atyja kardot adott kezébe,a költészet istenasszonya lanttal ajándékozta meg, s ő, mint dalia és dalnok küzdötte át rövid életét.