Bejövő üzenetek/Kimenő üzenetek - CD-vel [antikvár]

Balázs Zsuzsa versei elé A Messzeségből érkezett üzenet Érzelmek bölcsőjében megszületett életre dajkált gondolat. Égi stációk kérdésekkel keresztezett útján a lépések tétován haladnak. Az út mentén kőfalak. Egymásnak feszített ellentétek, súlyos megmérettetések. A csillag vezette Éjben mégis hazatalálsz, mert az Egy eredőjében megtaláltad a végső feloldozást. Kötéltáncosi léted védőhálója körülölel, hiszen a mélységek fölött, szilárd hídként feszül megtartó Hited. Az üzenet Messziről érkezett. Onnan, ahol az előre bekódolt jelekben már ott ragyog a felismerés: Veled Mindörökké. Sass Sylvia I i: ÉM -E gy A felszínen nem lehet megtanulni úszni, csak megúszni a dolgokat. Jeleneteket rendezni Figuraként hozzásimulni az időkerethez. Fény-másolatként osztogatni, aminek hiszed magad. Hátat fordítva: egyszülöttségednek. Egy Vagy! Még ha ezer árnyékképed is van. Látni szeretnélek. Együgyűként. Egyértelműen. Egyedül. De előbb levetem szemüvegem. Lecsupaszítom tekintetem, hogy lássam első pillanataid ártatlanságát. Kiszolgáltatottságát. Védtelenségét. Az „ittlevőségedet". Látni szeretnélek Balázs Zsuzsa versei elé A lélek üzenetei Műfaj nélküli világban élünk. Olykor felsóhajtunk: ötven év múlva nem lesz regény, nem lesz vers. Egyre kevesebb az olvasó, egyre nehezebb az alkotók élete. A kérdés persze az, hogy van-e ma regény, és írnak-e még verseket? Miről lehet egyáltalán a globális kommunikációs társadalomban írni? A virtuális konzervvilágban? Balázs Zsuzsa arról ír, ami a minket körülvevő zajos, dübörgő világból hiányzik. A lélek üzeneteiről szólnak versei. Ez a kötet jó alkalmat ad az olvasónak, hogy számot vessen: „Az örökké elfoglalt emberek a legmagányosabbak. / Senki sem akarja őket elfoglalni." Balázs Zsuzsa nem hagyja egyedül azokat az olvasókat, akiket sikerült elgondolkodtatnia a saját életükön. Ha eljutnak odáig, hogy kételkedjenek abban, hogy jól választottak-e, biztatja őket: van újrakezdés, van remény, nem vesztünk el! „Egyetlen út sem hosszú, / ha már egyszer megérkeztél" ,A kereszt a homlokodon fénylik. /Megcsókolt az Isten." Tolvaly Ferenc , ' i , 1. ' );'(!, ) ^ í i'j nt I .irm'íra I, 1 . I . I; : I 1 I :. 11 . i ' . '. 11/ t I 'l í ' ('. I r} I :: ,!í; I í'i ,1' i I, - i r ' V ''( • • 'A. fájdalomról A fájdalom ott kezdődik, amikor a balsejtelem befúrja fejét jó és jó közé, és rágcsálni kezd. S egy nap, sajog majd a megfoghatatlan, a kitapinthatatlan. Aztán a látásod is romlik. Sötétebb színt kap a lét. Mérgezett lesz az idő, és idővel a kapcsolataid is. Fésületlen szavaidba beleakad a tett. Tetteted azt, hogy Te, te vagy még. Eteted a fájdalmat. Hizlalod. Tehetetlenséged zsírpárnáiba aludni tér az ébrenlét. Amit még morogsz, az már csak betűmorzsa: ábécé. Ölébe vesz a bölcső és „r" betű hiányában ingat. A négy évszak sarkaiba bevered a fejed. A múltad elszivárog. A jövőd belélegzi mérgesgázaidat. A jelened holnapról holnapra halva születik. 7\z űr benned az úr. Súlytalan ujjakkal a palackba zárt SOS-ért nyúlsz. És az alkohol, koholt vádak alapján, (f)elment. I