Bizonyító üzenet [antikvár]

Prológus Engesztelő Valamit adni kéne, mielőtt elborít üvöltése a rádiónak, valamit adni kéne, mielőtt elmegy a Nap, s testem is kókad, talán virágot, borvörös mályvát, vagy egy szót, amely feléleszt, az álmok megzavart perceiért nekem ébredést adott az élet, madárdalt küldenek békés rigók, vagy pacsirtát, mely tavaszt ígér, gerlebúgást, mely szerelmet hoz, könnyű nótát, mely szívemig ér - de nincsen szó, és nincsen idő, egy vallomás az egész élet, virágnyílástól koldus őszig, s a tél fosztásától mindig félek, s attól is, hogy engesztelő hangom elviszi hamvas csóka, zörgő csontommal szorítalak, fagy hidegétől még megóvna, mert életemmel engesztelnélek, mit ér gyümölcs, arany, ajándék, amit a fényből gyűjtögettem legtöbb lehet: a szerelmes szándék.