Büszke dal [antikvár]

Részlet a tartalomból: A fiatal Gábor Andor költőként Arany János tanítványának vallja magát. Később, bécsi emigrációjában Privát dalit Arany-parafrázissal indítja: Életemnek harmincheted évében: Nincs gabonám se lábon, se kévében. Nincs hajóm a nyugalomnak révében. Ám tévedés volna, ha néhány vers alapján első költői korszakának elemzését azzal kezdenénk, hogyan él a pesti bölcsészkarra beiratkozó, a Mireiót fordító fiatal Gábor Andorban Arany mélabúja, még ha ő maga nevezi is saját magát Arany módra koravénnek. Sokkal inkább Arany fanyar humorához, a lírikus Arany verseket író, játékos nyelvi ötleteihez kapcsolódik. Az Arany-tanítvány sanzonokat ír. Nagy Endrét idézzük: „a kabaré legkiadósabb, legfáradhatatlanabb, legsikeresebb írója Gábor Andor volt. Szirmai Alberttel valami különös, megértő közös munkában összeolvadva, ő látta el Sajó Gézát és Kökény Ilonát mindig friss kuplékkal, és ő írta azokat a kis daljátékokat, amelyek a kabaré különleges műfajává váltak. Roppant filozopteri tudásával fölszerelve - hogy úgy mondjam - a legtudományosabb módszerekkel munkálta meg könnyűfájú költészetét. Ha egy-egy kupléjában föl kellett sorolnia, hogy mi minden van egy modern női kalapon, vagy hogy mi mindenből főzik a pesti kávésok a feketét, az ismeretek beláthatatlan területéről szedte össze asszociációit, és rímeiben, asszonáncaiban, alliterációiban káprázatos filológiai tudás remekelt. Építési módszere mindig egy volt: valami egyszerű, hétköznapi fogalmat vékonyra kalapálva kinyújtani az irrealitások világába, és ott ez ellenállás nélküli légüres térben a legtorzabb alakzatokban hajlítgatni." A Horthy korszak hivatalos ideológusai gyűlölték a kabarét. A Nyilaskeresztes Párt sajtófőnöke, Fiala Ferenc 1941-ben a „pesti viccet" teszi felelőssé a forradalmakért, Pest csúfondáros észjárása „felszabadította és forradalmasította az emberek gondolkodását".