Bukfenc és tótágas [antikvár]

Részlet a műből: "Nevesincs életek titka Vajon, ha vannak csodagyerekek, akik kivételes tehetsége előtt oly boldog szülői büszkeséggel ámuldozik a világ, miért hajtunk hitetlenkedve fejet a csodaöregek előtt, ezt a fogalmat -legalábbis a közbeszédben- meg sem alkotva, nevén se nevezve eddig? Pedig csodaöregek vannak! Itt vannak körülöttünk. Aggastyánok, akik maratoni versenyeket nyernek, kontinenseket futnak vagy gyalogolnak át, vagy épp a szellem, az emberi kultúri világrészein hódítanak meg újabb és újabb világokat. Barlai József közibük tartozik. Egy idős ember, aki ma sem öreg. Kerékpártúrákat tesz, szőlőt metsz, balatonfelvidéki házában dolgozik reggeltől estig, és ahogy ez a szép könyv is mutatja, verset ír, sőt, könyvét a napvilágra hozza, a nagyvilág elé teszi. Az első könyvét. Nyolcvanévesen. Több mint kétévtizedet töltve el a „fiatal költők" epiteton ornans egyen-me-zében, kényszerzubbonyában, mit mondjak most róla, avagy Neki, és az olvasónak? Hogy ifjú költő, de Hogy idős ember ugyan, ám Netán -ahogy érzem is - irigyeljem vagányságát, az életbe és írásaiba vetett kamasz-hitét, ahogy a világ elé mer állni azzal az egy mondattal, azzal az egy dallammal, amihez nyolc évtized lépcsőit kellett megjárnia, hogy Karinthy hegedűséhez hasonlóan cirkusz-életünk közepében elsírja, vagy teli szájjal elröhögje azt? Csodáljam a bátorságát, hogy első könyves költő merészel lenni annakellenére, hogy amikor Őmaga megszületett, Ady Endre még nem írta meg Halottak élén című kötetét, mivel nem volt ihlető élménye rá: nem tört ki az I. világháború és a haza még ne vonult be meghalni a háborúba?! Amikor Barlai József megszületett, Ady harminchat éves volt; élt, szinte hiánytalanul az egész Nyugat, és még nem élt, csak „a teremtés szíve szándéka" szerint Nagy László, Pilinszky, Juhász Ferenc. Azt hiszem, ezt az első könyvet olvasva, nem tehetek mást, mint meghajtom a fejemet a csodaöreg előtt, akinek élete ezeket a verseket megírta. És sajnálkozhatok a fölött, hogy csak most olvashatom őket. Hogy csak most jelennek meg, hogy csak most jelenhetnek meg. A könyv első ciklusa ugyanis a maga-módján nóvum. Felfedezés. Ez a líra, amit jobb híján „táborilevelezőlap költészef-nek neveztem el, hiányzott eddig a magyar irodalomból. Simon István és Csanád Imre nevét említhetném, akik a frontról, a második világháború hadifogságaiból verseket hoztak haza emlékeikben. 3"