Jubileumi kötetet tart a kezében az olvasó. Az ötvenedik évet betöltő költő ötödik kötetét. A kézbevett könyvet azonban nem ez teszi érdekessé és rendhagyóvá. A cím is, a megjelenési forma is különös. A cím: Bukó/forduló, a rendszerváltásra utal, azt egyben nem éppen hízelgő szubjektivitással értelmezi is. Persze a szó jelentése, többértelműsége a felvonultatott versek megismerésének folyamatában, önmagán sokszorosan túlmutat. A formai megjelenés érdekessége, az egy könyvben megjelenő két -...
Jubileumi kötetet tart a kezében az olvasó. Az ötvenedik évet betöltő költő ötödik kötetét. A kézbevett könyvet azonban nem ez teszi érdekessé és rendhagyóvá. A cím is, a megjelenési forma is különös. A cím: Bukó/forduló, a rendszerváltásra utal, azt egyben nem éppen hízelgő szubjektivitással értelmezi is. Persze a szó jelentése, többértelműsége a felvonultatott versek megismerésének folyamatában, önmagán sokszorosan túlmutat. A formai megjelenés érdekessége, az egy könyvben megjelenő két - saját címmel is rendelkező - külön kötet. Amik egymásnak "hátatfordítva" színéről és fonákjáról is olvashatóvá teszik a művet. Egy újabb szimbólum, aminek jelentése megfejtést igényel. Az egyik kötet, az Ovidiusz fecskéi a költő verseit kedvelőknek részben ismerős, hiszen az 1992-es mára fellelhetetlen első mű 2. kiadása. A másik kötet, a Morzsák az urak asztaláról, válogatás az 1986-91 közötti időszak cenzúra által megjelenni nem engedett, íróasztalfióknak írt műveiből. A kétszer öt ciklus mintha rímelne az évfordulóra. Ám mindez csak a véletlen játéka, hiszen az Opusz I eredeti tagolását követi a hozzáválogatott versekből összeálló új kötet is. A száz verset megfejeli még egy-egy. Az egyik Vas Istvánnak, a költőt-felfedező mára halhatatlan lírikusnak emlékére írt anagramma. A másik - szintén anagramma - a szerző édesapja egykori barátjának, újkori prózairodalmunk egyik legnagyobbjának, Tamási Áronnak állítva emléket a globalizációt rettegő ország sorskérdéseit kiáltja fel az égre, vagy - a költő jelképrendszerét kölcsönvéve - egy toronyház sokadik emeletére. A részben önmaga, részben mások által megélt szárnyalás és bukás, belső száműzetés és az újrakezdés kínjait közvetítik a versek. A filozófiai mélységeken túl e lírában helyet kap mindaz, ami a XX. század emberét jellemzi: az Istennel vitatkozó hit, a hol gyűlöl, hol rajongó szerelem, a míves nyelvi játék, az abszurdba hajló humor. A jubileumi kötetet egy ifjú szolnoki művész Danka Attila a versek gondolatiságát a képzőművészet formavilágára leképző kollázsai illusztrálják.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.