Csend a mélyben [antikvár]

AJÁNLÓ SOROK A cím lehetett volna egyszerűen ajánlás, de mára már annyira megócskiiltak a szavak, a kifejezések a természetellenes szövegösszefüggésekben, hogy vigyázni kell nagyon az árnyalatokra is, hiszen az „ajánlás" többnyire iparosokra, kereskedőkre, ügynökökre, mindenféle képviselőjelöltekre, megbízókra és megbízottakra, sőt bérencekre és mesterlövészekre, csupán MÜVÉSZEKre nem alkalmazható. Az „ajánló sorok" nem hangzik hivatalosan, van benne valamilyen meghittség a feladó és a címzett közölt. Esetünkben a feladó egy fiatal költő, a címzett pedig az olvasó, a küldemény egy verskötet. S máris kirajzolódik egy eszmei háromszög. E háromszögnek a tartóssága elsősorban az alkotótól függ: milyen anyagból épít, miként építkezik, és mindenek előtt milyen szándékkal? A szerencse ezúttal (is) mellém szegődött, hiszen nemcsak a költőt, hanem a közvetlen környezetét és azt a társadalmi mennyországnak hitt poklot is ismerem amelyben él, s amelyből nem ő, hanem a gondolatai kívánkoznak ki Valamikor rengeteget vitatkoztak az irodalom-idomárok azon, hogy az alkotásban milyen és mekkora szerepe van az ihletett-ségnek, a tudatosságnak valamint a megélhetési kihívásoknak. Nyitrai esetében a megszállottság az úr, ő parancsol, s van, amikor Nyitrai e parancsokat nagyszerűen végrehajtja, van, amikor téblábol és gyengébben sikeredik a mestermü, s ez a felemás sikeredés akkor következik be.