Csendes boldogság [antikvár]

Részlet: Dualitás Szaggat a vágy -tombol bennem, lüktetése már néha fáj! Lelkem ujjong, s varázsa nyomán sebtében feledi mi helyes, s mi jó, maszkozva önmagát. Bár tündököl, és fénye a szerelmes vágynak elvakít De mégis odébb állok, nem hagyom lelkemnek megélni e kínt, mely rögvest ott terem, ha vágyam lángja csillapul. S megannyi fájó kérdéssel övez, ostromol. Megéri? Nem! Elkerülöm e fájó kérdések ostorát, s győz a lelkem, s a tisztaság megnyeri újabb ostromát. Svájci harangcsoda Reggeli harangszó csengő-zúgó hangja, lelki mélységekig hatol át a dala!