Csihold a szikrát! [antikvár]

Előszó Fölösleges volna tagadnom, hogy elfogult vagyok idős barátném munkáit illetően. Hitét, szavalóművészetét, irodalmi tájékozottságát gyakran megcsodálhattam: zenei fellépéseimen, író-olvasó találkozóimon való jelenléte mindig megnyugtatott. Egyenes, szókimondó, bátor ember, aki hisz a szép szavak erejében, a költészet varázsában. Minden egyes cselekedete bölcsességet, erőt és szeretetet sugároz. Tisztában van képességeinek korlátaival: verseivel nem akar új világokat hódítani, sem pedig tündökölni. Csak használni akar: emlékezni és emlékeztetni. Alkotásai éppen ezért részben kedves emléktárgyak, részben pedig hiteles kordokumentumok. Verseiből kicseng a nemzet- és családféltés, az örökös aggodalom a magyarságért. Lehet-e igazi jövő azon a tájon, ahol a léha ügyeskedés mindig többre jut, mint a nehéz próbákat kiálló tudás és küzdelem? Ma, amikor az internet szívet és agyat tompító világában szomorú tanúi lehetünk a