Csillag-ösvények [antikvár]

CSILLAG-ÖSVÉNYEK Sütő Andrásnak Erdélybe Félők csüggedt lelkét, hunyt parazsát szítja vele minden székely, csillag-sorsú „szittya". S bölcsők remény-dalát ismétli csüggedetlen. Virágzó ágak lettek az „Édessel" ők ketten. Gyertyaként vüágol mind a többiekre, s társul, jóbarátul hív névtelen, hősi tettre. Otthont kiált, békét, estéli józan csöndet, mely könnyre, verítékre harang szavával csönget. Kísérje belső áldás, mely sebet enyhít, gyógyít, s védje meg árulások mérgét feloldó hit! Lánggal égett? Ég is új mindennapokért. Jövőnk, fonj homlokára zöld, nem hervadó babért. 2. Szülőföld, haza, nemzet, otthonom: alföldön? szérűn? vízparton? romon? Egybe-tartozásra hívó súlyos szavak. Jó, ha lelkünkben fel-felizzanak.