Csízió I. [antikvár]

ELŐSZÓ A ,,Csízió" a legszebb magyar nyelvi hagyományok csaknem minden gyöngyszemének megszólaltatója és hivatott kifejezője időtlen időkig. Naptárszerű csoportosításban próbálja az olvasó elé varázsolni az idő, az elmúlás, a nosztalgikus emberi élet elképzelhető ütemének még nehezebben elképzelhető állomásait, a zsenge ifjúságtól az esett öregségig. Kifejezésmódja a gyermekien tiszta szív logikája, ami nem áll meg hűség, hála és az ezeket egybefogó szeretet nélkül. Az olvasó egyszerűen nem tud kitérni előle, mert magával ragadja végig, az összes verseken át Költői lélek talán még nem jutott el se magyarul, se más nyelven a klasszicitás ilyen mélységeibe és magasságaiba, ahová Béla deák a saját bevallása szerint verejtéke, szenvedései árán jutott el az emberi méltóság oknyomozása során. A verseskötet mérhetetlen szókincsről, az anyanyelv alázatos szeretetéről és tiszteletéről tanúskodik. — Csupa tisztán csengő, magyar szavak. Nem szólamok, nem üres jelszavak, hanem súlyosak, magvasak és kifejezőek. Szinte verses metafizika az egész könyv. Természetismerete bámulatos, képalkotása csaknem vizuális, de az élményekkel való telítettség néha még ennél is többé teszi. Nagy élmény az olvasó számára versein keresztül