Csokonai V. Mihály munkáiból [antikvár]

CSOKONAI MIHÁLY 1773-1805. Midőn Kölcsey Ferencz kilenczven évvel ez előtt «Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megitéltetések» czímű híres recensióját megírta, azon kezdi, hogy ha Csokonairól szól, kénytelen a nagyobb publikum értelmével megvívni. Ma már tudvalevő, hogy Kölcsey kísérlete nem sikerűlt. Az akkori irodalom és aesthetika hiába hitte el neki, hogy Lilla úgy nem éri fel Himfyt, mint a tűzijátéknak fénye a volkánét; hogy érzés és kultura tekintetében őt Daykához tennünk nem lehet; hogy az ódában Virág úgy áll neki ellenében, mint egy Jupiter Olympius a bámuló előtt. A publikum azért megmaradt a maga értelme: mellett s most száz évvel Csokonai halála után is, nem a közönség felfogása változott meg, hanem a hivatalos aethetika nézete. Ez a tény mindennél jobban mutatja Csokonainak igaz tehetségét és máig eleven erejét. Kölcsey példái - kilenczven év távolságából ezt már tisztán látni - mind elvesztették immár bizonyító hatásukat. Kisfaludy Sándor elbeszélésbe szövi bele lantos költészetét: ez az epikus keret s vele Himfynek jóformán fele ma már teljesen elavult.