Csokonai Vitéz Mihály legszebb költeményei [antikvár]

Részlet a kötetből:"Egyszer, amikor Debrecenben jártam s egy korajúniusi éjszakán cél nélkül kószáltam, megállapodtam szobra előtt. A szobor a kis méreteivel, a meghitten-törékeny arányaival oly puhán helyezkedett belé a térbe, a sötétkék, bársonyos égboltba, hogy percekig szemléltem. Mögötte a kollégium épület-tömbje komorlott, századok elkondult harangzenéjével. A háttér, az égbolt élő díszlete, a világítás és csönd, távolban pedig az ősi város lefekvő zaja szinte élővé tette az alakot, aki a halhatatlanság őrhelyén várakozott. Úgy éreztem, hogy "négyszemközt" vagyok vele. Nézegettem csigás, homlokába fésült haját, hosszú hajdú-orrát, ösztövér testét, melyet már harmincegyéves korában elperzselt a tüdővész - vagy ahogy akkor írták: az aszkór - s noha terv nélkül vetődtem oda és szobor is mintegy véletlenül állított meg éji sétámon, arra gondoltam, hogy valamit közölnöm kellene vele. Egy verssora zengett bennem, melyben megjósolja, hogy őt majd a XX. század becsüli meg és méltányolja igazán. Ezt mondtam el magamban, aztán tovább ballagtam."