Csonttarló [antikvár]

ISMERETLEN ÉNEKEK Drága Barátom Jóska! Gratulálok az első megjelent kötetedhez. Huszonöt éves ifjú férfiként ismertelek meg... 1975. decemberében ráztunk kezet először. Ha jól emlékszem Lánchíd Brandyt ittunk, és én Téged Szikh harcosnak neveztelek - majd hosszasan meséltem Neked az indiánokról. - Például miként védekeznek a hideg ellen, hogyan mentik meg a családjukat a fagyhaláltól. Sok hasonlóságot találtunk a cigányok szokásai között is. Ezek után nem is tudom, mikor voltunk együtt jóban és legfőképp rosszban. Igen, tizenöt esztendő telt így el. 1975-ben lepted meg magad és az egyetemes költészetet egy csodálatos verssel. Hazák fényesednek ki: „Huszonötödik. telem / havas karácsonyom, / ünnepi zeném a sírás", most is megrendülök - most is aktuális. Pedig mennyi harc - a szó szoros értelmében - sokszor ököllel is. Emlékszel, mikor Mágó Karcsi hegedűművésszel támadás ért Benneteket? A korai szkinhed mozgalom huligánjaival kellett megmérkőznetek! Bár Veled - Veletek lehettem volna! Azt gondolják az emberek, a Költő szelíd galamb. A galamb először is nem szelíd - a költők pedig mindig is harcos, bátor férfiak voltak. Te is ilyen vagy.