De profundis [antikvár]

Részlet a könyvből:Ó olvasó, ki ifjú vagy talán még, Vagy méla agg, ki lassan elmúló már, Legyen előtted kedves ez ajándék! Úgy nyújtom át, mint szörnyű imakönyvet, Mely lapjai közt éles arcod őrzi. Ó, hullass rája harmattiszta könnyet! Mert rólad szól e könyv, ó ismeretlen! S ha olvasod, ijedve összerettensz, Mint tévedt gyermek átkozott ligetben. De mégis oly örömre gyúl fel orcád, Hogy felkiáltasz boldog reszketéssel: Ki vagy te, költő, hadd menekszem hozzád!