Diadal [antikvár]

ARS POETICA Fogadom, hogy sose írok cifra szókkal érthetetlent, munkás, paraszt, ha nem érti, összetépem azt a versem! Versek, versek, szaladjatok, mint asztalra öntött borsó, mint mikor kél, lódul a szél s ahogy vele fut a porhó, szaladjatok s essetek be várt vendégnek tárt ajtókon! Sződd csak, sződd csak a verseket, paraszt eszem s hagyd leírnom! Szivárog, mint sebből a vér, derűs szívem. tisztasága: jó húsz éve figyelek már a nép sok ősi dalára, anyám népdalt dúdolgatott, szunnyadoztam dús emlején, dalra népem tanított meg, egyszerű dal hát az enyém .