Diófa-árny takar [antikvár]

Árnyban is fényeskedő A természet rendjéhez igazodó és igaz életet élt Bükkalja Arany János-i tisztaságú alkotója, Dudás ^áwí/or (1941-2010) költő, festő és szellemi, társadalmi mindenes. Posztumusz kötetté összesor-jáztatott hatvankilenc versében e vidék diófás nyugalmú világa jelenül meg, szinte minden árnyalatában. Diófa-ámy takar- aranylik-sötétlik az életre s halálra egyaránt utaló kötetcím, hiszen benne delel az itteni nyarak, őszök verőfényes csöndje, és ott komorlik a koporsó tragikuma is. Valóságos „kalendárium"-át adja a tájhazának ez a szerző festményeivel „feldúsított" karcsú könyv, külső és benső téren egyszerre: minden fellelhető benne, ami a magyar szemnek és léleknek szükségeltetik. A tavaszi lobogású szőke fürtök idejét a megőszült fürtöké váltotta fel Dudás Sándornál is, miközben a kinti világban „a harmat dérre váltott". S ezt az időívet fogja át verseskönyve. Tavaszi szelek csitultán, virágzó almafák sátrán, augusztusi ringlók loccsanásán és őszi színek kavalkádjában szorongó diókon át, hóval s dérrel terhelt ágakig hajlik alá ez a líra, rezdüléseiben lépten-nyomon láttatva a lélek jelzéseit, melyek immár búcsúüzenetekké állnak össze - a jelet hagyás igényével. „Közelről minden emberélet: bukás, kudarc, a meghiúsult álmok csődtömege De a halál a legtöbbjét kikerekíti arra az értelemre, amely kezdettől fogva ott volt Isten tervében" - vallja Cs. Szabó László.