Dunaújvárosi antológia [antikvár]

Verset írni jó, jó verset írni nagyon jó. Ehhez nemcsak élmény, ihlet és tehetség kell, hanem a költői mesterség ismerete és mások figyelme is. Hogy ez az utóbbi kettő is meglegyen, azért jött létre a dunaújvárosi versbarátok klubja még 1989-ben. A klub olyan irodalmi műhelyként működött, mely időnként a nyilvánosság előtti szereplésekre is vállalkozott: áprilisi költészetünnepeink, verses mulatságaink százakat vonzottak. A klub tagjainak alkotásai országos antológiákban, különféle folyóiratokban, önálló kötetekben és két esetben CD-n jelentek meg. Hanghordozók is lehetővé teszik tehát a szavalt és az énekelt versek élvezetét. Úgy gondoltuk, itt az idő, hogy egy helyi antológiában együtt megmutatkozzunk. Jelképfiguránk egy különös költőcsavargó, aki a nyári csillagos égbolt alatt az árokparton üldögél. Rongyos és éhes. Nincs semmije. Lant híján a cipőzsinórját pengeti. Mégis boldog és szabad, mert otthon van a mindenségben. Igen, megtapasztalni, átélni lelkünk erejét, szépségét és szabadságát, otthon lenni a mindenségben! Ez a vágyunk. Hogy ez sikerüljön, segíts nekünk, verstestvérünk, kedves Olvasó!