Duzzadó rügyek [antikvár]

14 éves korom óta rendszeresen írok. Íráskészségem, reménykedéseim sok mindenen átsegítettek, így a négyévnyi hadifogságon is. Most, hogy megtaláltam ifjúkori, régebbi verseimet, el kell mondanom, hogy több bennük a fantáziálás, mint a valóság. Bár tagadhatatlanul több Múzsám volt. De hát Múzsa nélkül nincs líra, legfeljebb bölcselkedő. Utólag néha csodálkozom a fantáziálásaimon.Első versem 16 éves koromban jelent meg Hegedűs Géza gondozásában - egy antológiában. Sajnos a háborúban elveszett. Viszont számomra meghatározó javaslatát mai napig megjegyeztem; a névelők használatát lehetőleg kerüljem, mert ellaposítják a mondanivalót.Verseim a megtalálás sorrendjében, - tehát nem időrendben vannak. Zömmel nem is volt keltezés.(A "Múzsáknak" legtöbbször át sem adtam, nem is tudtak róla, hacsak nem érzékelte az érzékeny női lélek.)A könyv második részében pár másolatot közlök. Mivel örököseim nem akarom terhelni a hagyatékommal, megsemmisítem, illetve papírgyűjtőknek adom az eredetieket. Ezek csak emlékeztetők.A jövő évben megjelenő - 2009-2010. verseimből (válogatás nélkül) előlegezek.Még egy pár "jelmondatot": senki sem tévedhetetlen. Az ember - idő haladtával - önmaga is rájön a szamárságaira.Az egyetértés vagy egyet nem értés joga a tisztelt olvasóé.