Ébredő lélek [antikvár]

Előhang A fény mezőjét terítsd elém vad március, fütyülő széllel! igézd meg számat, becézd faként, örökké szeretettel bélelj, még becsapós játékot játszhat, óh, igen csak úgy igazodjon, lúdbőrözzön, s az áramló vér rontást, nyögést, mindent ott hagyjon, mert virággá érik a lázadás, a birkabögés sincsen magától, fény zubog madarak csőrén, s csetteg, mert napsugárt halászott, nekem ígérget Mars istenem, újat az égből, szerelemből, tapintsam e foltozott világot, s foghíjas álom se gyötörjön!