Egy erkélyen [antikvár]

Gerince elszíneződött, kopott.
EGY ERKÉLYEN NORBERT Most! CONSTANCIA Nem most! NORBERT Nyújtsd megint felém kezed! Tedd homlokomra, érezd lüktetését! Szemem elé, lángok törnek ki onnan! Te drága lény, te legkegyetlenebb A földön, engedj! Bármit is kívánjak, Most kell, hogy a királyné teljesítse. Hogy a királynétól ne kérjelek, Szólj, juthatok kezedhez? Ottan áll ő, Amint reám vár s itt te állsz; hisz ezt Kérhettem volna többször, most van itt Az ideje, most minden vágyamat Elérem, hadd Kérjek most, kedvesem!