Egy falusi nótáriusnak budai utazása [antikvár]

AJÁNLÓLEVÉL. Sokáig gondolkodom, megvallom, alacsony sorsú ember levén, kinek bátorkodjam ajánlani, ezen csekély munkámat. A dolog nagy tusakodást okozván bennem, végtére eztet mondám magamban: Audaces fortuna juvat, timidosque repellit. Tehát én eztet nemcsak egyedül egy méltóságban levő urnák, avagy asszonynak fogom felajánlani, hanem mivel ehhez fogtam 1787. eszt. skorpió havának másodikán és végeztem bak havának huszadikán, uj esztendő ajándékul az 1788-ban mindnyájan hazánkban élő érdemes, és minden renden lévő gavalléroknak és dámáknak mint tükört befogom nyújtani, s nyújtom is; tudván azt, hogy minden gavaléroknak s dámáknak toaletjén: azaz öltöző asztalán, ezen mostani nagy világba tükrök szoktanak lenni, hogy azokba nézvén, megláthassák mely renddel rakta reájok a módit a kamarás inas vagy a dámákra a kamarás leány...