Egy falusi nótáriusnak legújabb pest-budai utazása, melyet az elaludt vérű magyar szívek felserkentésére és mulatságára Gvadány József nyomán versekbe foglalt a szerző [antikvár]

Részlet: Elő-járó beszéd Zajtai uramnak, a peleskei nótáriusnak utazásai már le vannak írva, s ezeket nem kisebb poéta, mint Petőfi Sándor dicsérete. Ő panaszkodott egynémely tollforgatóra is a régi jó Gvadányira emlékező versében, amikor ezt írta: Szomorú dolog ez s valóságos csúfság, Gyötri lelkeiket gyalázatos hívság, Hívságtól üldözve a kalamust fogják, S édes anyánk nyelvét szörnyen megrongálják. Érdemesnek találtam, hogy a nótárius úr kalandjait mai környezetben tovább szövögessem, tekintet nélkül arra, hogy e csekély munkácska borostyánt vagy bojtorjánt fog nyerni. Ezen kalandokat elmondja most nyájas olvasónak a régi autor alázatos tisztelője: Szablyár Ferenc