Egyszarvú a tükörben [antikvár]

E kötet szerzője ma negyvenhét éves, nem fiatal, nem öreg, és a mai román költészet egyik legmegbecsültebb poétája; s ha lehet ilyesmit megkockáztatni : művészete egyre tökéletesedik. Cezar Baltag nem tartozik azok közé, akik mindenáron verset akarnak írni, ezért sohasem bőbeszédű. Szinte mindenik szövege végsőkig megmunkáltnak, fölöslegektől megszabadítottnak tűnik. Mi több, utóbbi verseiben mintha a költő magamagát is ki szeretné vonni a versteremtés folyamatából: sehol semmi látványosság, költői lobogás, személyes gesztus, lelkes hadonászás. Az a fajta hő árad soraiból, melyet nem a romantikus láng ad, hanem a fehérizzásig hevített fém - az értelem sistergő izzása itt sokszor feledteti az érzelem lánglobogóit. Nem a hallásnak íródtak elsősorban e versek, sem a látásnak - kis túlzással: a tiszta értelemnek. A magyar olvasó számára - meglehet - épp ez jelent majd érdekességet. Nyilván Cezar Baltag sem volt mindig ilyen, ő sem egyarcú költő. Első könyveiben mintha egy másik szerző írásait olvasnánk - melyek közül igen keveset vettem át e mostani válogatásba.