Élethit [antikvár]

Elmegyógyintézeti kéményseprőlétrán (Csak érte kellene nyúlni, a sok cserépre folyt aranysugár nagyon gazdaggá tesz engem.) Szeretem az őszi reggeleket a legnagyobb hidegben is teleremegő napot, csipeget belőle fénymagot nyugis feketerigó, amúgy üzenet lehetne macskatalp hamis nyomaira hullt levélnek, eget kikémlelő szemembe kis tavasz ül ilyenkor, átmelegít pupillaképeket, tetőt keres a tekintetem, nekem itt nyerő, akár barackbefőtt leve, olyan árnyalat közelít felém, ragyog, valódi, sőt, nagyon gazdaggá tesz engem a sok cserépre folyt aranysugár, csak érte kellene nyúlni.