Életünk egén [antikvár]

Életünk egén Ez lett az idei anotógiánk előszavának címe, mégis a pénz miatt nem lett felkért előszó cím jobban illetné. Tizenegyedik éve vagyok a műhely alapító-főszerkesztője. Most fordult elő először, hogy a felkért előszóírásért emlékeztető kérdést kaptam, íme: „ de mintha honoráriumról egy szót sem ejtenél. Vagy én vagyok mégis figyelmetlen, vagy már túlságosan fáradt?" Értem jól az üzenetet, de vajon, miért csak a kézirat egy hetes elküldése után kaptam e kérdést? Jogos? Nem tudom ha emlékezetem nem csal, ilyesmiért nem szokás honoráriumot kérni - főleg, ha irodalmi műhelyről lévén szó. Más a szerkesztés, lektorálás, korrektúra! Csakhogy itt most nem erről van szó. Miután bátorkodtam a nagyon is,fentről szóló" megjegyzéseket megválaszolni, kaptam ám hideget, meleget! Sebaj. Nem hiszem, hogy ne emlékeznék rá, mit szerkesztettem be az antológiába - ugyanis az is megkifogásolva lett, hogy nincsenek a szerzőkről bemutatkozó szövegek. No, - pestiesen szólva - ekkor eldobtam az agyamat! Mi sem bizonyítja jobban, mennyire nem igaz az állítás, mert bizony minden szerzőről egyes szám első személyben írt rövid élet-rajzi írás szerepel a kötetben, saját portréval illusztrálva. Akaratlanul is felmerül bennem a kérdés: akkor most ki is a figyelmetlen? A kulminációs pon^a az volt a levélnek, hogy verseim is szerepelnek az antológiában. ,Most látom, hogy Te is szerepelsz az antológiában! A saját verseidet is magad bíráltad el?" Hogyne! Miután 1973 óta íx'ok verseket, igyekeztem az eltelt évek alatt a költészet legfontosabb ismérveit elsajátítani, ezen kívül számos előszóírásra, könyv-szerkesztésre, lektorálásra kértek meg az évek során, vettem hát a bátorságot, hogy a saját műveimet is beszerkesszem. Még csak véletlenül se gondolja a kedves olvasó, hogy ezzel magamat akarom fényezni. Már csak azért sem, mert egyáltalán nem