Elgurult gyöngyszemek [antikvár]

Könnyű is, nehéz is volt egyszerre egy olyan alkotó munkájút bemutatni akihez, - mint a jelen példa is mutatja, - évtizedes barátság fűzi a recenzenst. Aki ráadásul - saját bevallása szerint (sem) egy kritikus vénájú irodalmár. Ebből következhetne - holmi valóságtól ugyancsak jócskán elrugaszkodott dics-himnusz,- a tárgyilagos, szakmailag is megalapozott prológus helyett. Megnyugtatásul: nem az fog következni...! E sorok írója komoly megtiszteltetésnek érzi a feladatot, s nem kívánja közhelyekkel megtűzdelni mondandóját, s pláne nem fogja elhumorizálni sem,- ami nála igen nagy erőfeszítések árán sikerülhet csak, (lévén ereiben vér helyett is humor zubog), de soraiból remélhetőleg világosan kifog tűnni, hogy a versek veretes tartalmára, lelki mélységére őszintén rá tudott most hangolódni, s belőlük képes volt lényegre törő egyszerűséggel építkezni.