Előjátékok [antikvár]

A védőborító gerince kicsit szakadt.
Györe Imre új verseskötete merész tovább érlelése az "Ünneplés módozatokkal" és a "Fényem, feketeségém" címmel megjelent könyveinek - és mély megfontolás alapján kapta az "Előjátékok" címet. A költő ezzel új törekvéseinek átmeneti jellegére utal: a népköltészet derűs vagy szomorú motívumainak és az avantgarde expresszív-agitatív nyugtalanságának összeolvasztását próbálja megvalósítani. Egyre ritkább nála a patetikus hangütés, keserű visszafojtottság, és gyakoribb a higgadt töprengés, ősi dalszerűség, mágikus megszemélyesítés. Szerelmes versei a drámai beleérzéstől megkapóak, s mentesek minden érzelmességtől. Nemcsak megkapó, de jellemző is, ahogy a költő "lehunyt szemmel", kart karba öltve Orfeusszal együtt énekel... Az új versgyűjteményben Györe Imrének két arcát láthatja az olvasó: a gondterhelt racionalista költőt s a gyengédebb érzelmekre hangolt poétát, aki a népdal forrásaiból merít. A szerényen "előjátékoknak" tekintett kötet a korszerű líra útjának kereséséről tanúskodik - a hit és a kételkedés küzdelmes egységéről, a kommunista költő mélyre világító vívódásairól.