Ember szeretnék lenni [antikvár]

Hegyek Szeretem a hegyeket, mert sugárölelésben nem puhulnak s nem törnek meg cikázó haragtól. Szeretem, mert sohasem beszélnek, hallgatással vésik lelkembe a szót. Nem kérkednek, örök hatahnasok, titkuk magasság és mélység, s bent, ősmélyen századokat mozgató a vérük. Erdély Itt minden szó törvénytől terhes, Minden lépés célba halad. Minden ösvény társat kutat. Kifelé innen nincsen út. Mások hatahnas toronyként Sugározhatnak a térbe. Mi ősi rendeltetésre Egymásnak gyújtunk őrtüzeket. Nem nevetünk tékozlón soha. De ha testvérekhez érünk. Felforrósodik a vérünk, S szemünk fénylőn fellobog.