Bővebb ismertető
Értékes és érdeklődést keltő - mindössze harminckét verslap erősített abban a meggyőződésben, hogy a lírának és ebben is a női lírának nemcsak múltja van. Háborút és azzal is felért évtizedeket megélt ember, mint a költőnő nem szenved témahiányban. Mégis válogatásából úgy érzem az emlékek szépségét és a már letisztult világgal kapcsolatos verses állásfoglalását összegzi ebben a szűk, de érdekes kötetben. Elsőként megragad a legfontosabb: verseiből is érezhetően megszenvedte a magáét - s nem háborog. A szeretetet említi fel és örök szerelmét a természet iránt. ("Téli éjszakán", "Suttog a hajnal"). A szeretet áll gondolkodásának középpontjában és ennek az érzésnek - nála életformának - ölelésébe belefér a romantikus szerelem ("Vártam jöttödet", "Rád gondoltam") ugyanúgy, mint fiáról írott anyás verse. Ám ez a szeretet megnyilvánul az ember iránt általában is, vagy a világ iránt, amelyben élünk. A tömény pesszimisztikus életérzések orkánjában jól esik ilyet hallani: "...mindig lesz újabb fény /Gaugain, Byron és Rusztaveli arcok..." a "Mindenség és semmi..." című nagy verse főgondolataként. Ezt a gondolatkört erősíti a "Vigyázz a Mára és a Holnapokra" című versben: "Tégy örömmé, ahogy lehet, minden Mát". A tett és az örömalkotás parancsa ez a széthulló, kéztördelő és hasztalan sirámokkal - divatérzésekkel és társadalmivá züllesztett életérzéssel szemben. Tudni kell, hogy a költőnő könyvtárosként és művészeti szervezőként közel ezer kiállítást, kulturális rendezvényt szervezett és szervez, rendez ma is. Tudni kell, hogy képzőművész és prózaíró. Mégis azt érzem, hogy ennek a szoros összeállításának ismeretében kötlészete fogja össze "tudományait" legkifejezőbben.