Emlékek VI. [antikvár]

e csábítsatok I. Ne csábítsatok már ti csalfa remények. Mert tevéietek úgy sem soká élek. Inkább hozzatok hírt hervatag szívemnek. Hadd legyen vígsága újra életemnek. II. Hozzatok hírt egy távoli házból A távoli háznak egy barna lányától. Gondol-e az énrám, vagy már elfelejtett, S a vállamon hagyta e nehéz keservet. III. Ti csalfa remények távozzatok tőlem. Hogy ne legyen bánat tovább az életem. Jöjj inkább te hozzám valósuló álom. Mutasd meg már egyszer, hogy ki lesz a párom. IV. Had repüljek messze egy álomországba, Had lássam kedvesem, talán utoljára. Ki tudja lesz-e még, hogy én visszatérjek. Hogy én még neki is adhassak emléket. V. Had boruljak így is az Ó kebelére. Had öleljem szívét szerető szívemre. Had leljek még egyszer forró csókot ajkán. Had lássam a mosolyt viruló orcáján. f, VI, Aztán ha én mindezt teljesülni látom, Fölrebben a szívem a nagy boldogságtól. Ti csalfa remények most már ne jöjjetek. Hagyjátok pihenni elárvult szívemet. Budafok, 1952. okt.7.-én