EmlŐsök és madarak [antikvár]

Tisztelt olvasó! Amikor emlékeim közt kutatok, először a háború utáni évek jutnak az eszemben, amikor még egészen kicsi gyerek voltam. Amikor édesanyám berlinerkendővel a hátára kötözve cipelt a munkahelyére, hogy ne árválkodjam otthon egyedül a hideg albérleti szobában. Azokat az időket én - természetesen - csak édesanyám elbeszéléseiből ismerem. De úgy belém ivódtak szavai, hogy még ma is azt gondolom; az emlékeim világosak, mindenre pontosan emlékszem, mert jelen voltam, láttam, és éreztem. Aztán előkerülnek a mélyéből az első, saját gyökérzetű emlékek. Feldereng a vasúti híd mögött hömpölygő kanális, a Cigány-strand, amelyet annak idején vén fűzfabokrok vettek körül. S látom ugyanitt, a vasúti töltés oldalában lombosodó, égig érő nyárfasort, amely alatt késő éjszaka az első igazi öleléstől áthevülten szédelegtem hazafelé. S látom a tengerré-nőtt hatalmas folyót, amely a Határ utcától a Honvéd utcáig elnyelte a várost, lerombolva a sok vályogházat, hogy aztán nehéz munkával téglából fölépüljenek. S látom a piactér mögött pompázó házak helyén a susogó nádast, az apró kis tavakat, tele villogó arany- és ezüstkárásszal, amelyeknek partján hallgatózva, sok-sok szerelmespár tűnődött az éjszakai sötétség jótékony hatása felett. S felötlik lelki szemeim előtt a lesoványodott folyó is, amelynek jóakaratából a kiemelkedő homokzátony ki lombosodott fái alatt a kalandot kereső ifjú elbújhatott barátaival, a gondtalan szabadságot élvezve. És újból megelevenedik az a sok-sok apró madár, amely a folyó meredek, agyagos partoldalába vájt fészekből kirepülve égnek ereszkedik, hatalmas ricsajjal fölverve a méltósággal hömpölygő folyó csendjét. És látom a szikrázó fényben merengő pécsi hegyeket, amint lassan hömpölyögve csorognak lefelé a völgybe, éppen oda, ahol ez a távoli kisvároska leskelődik a nagytestvér felé. Mivel Baja város szülötte vagyok, hamar megértettem-megéreztem, hogy a tősgyökeres bajai ember természetes világa a víz. Gyerekkoromban, mint a vidáman lubickoló hal, reggeltől estig vízben- és vízen voltam, vagy víz-közeiben, néha ladikkal szelve a kanálist, a Sugovicát, a Dunát.