Ének a csudafáról [antikvár]

ÉNEK A CSUDAFÁRÓL Cintec despre ciudatul pom Falevél volt a szívem, falevél, és s föld között hordozta kósza szél. A szél nem tudta, merre megy vele, és 5 sem tudta, él-e vagy hal-e. Hitte: szabadon száll a széllel, rügyek reményét szórta széjjel. Nagykésőre az ég s agyag között egy gyönge, törékeny gally megkötött. Később már ág is egyre több lett, és teremtett a koronához törzset. De a gyökér röghöz még nem tapadt, s torzította a kusza ágakat. A gyümölcsfa világgá is ment volna, ha más-más szózatok nem tartják fogva. ¦ í':! i - , 11,