Bővebb ismertető
A hó csak hull
A nappalt lassan összemossa az este már az éjszakával. Csavargok künn a hóesésben, e szürkeségben, suttogásban.
Szemem csak sejti ezt a tájat: a rétek síkját, temetőket, jegenyesort a töltés mentén, a házakat, cseréptetőket,
tetők alatt az álmodókat, viaskodókat, szeretőket. Szemem csak sejti ezt a tájat: a házakat s házépítőket.
S a hó csak hull, zizegve, halkan, mintha vigyázna, zajt ne csapjon, az, aki fáradt, aludhasson, az, aki költő, álmodhasson.